2009. november 25., szerda

Mézesfalu



Ezt a lányaim kapják minden évben, persze más-más féle szokott lenni, van hogy csak magokkal díszítem, van írókás és a kettő ötvözete is.

Sajnos a templom teteje kissé ferde lett, mert az ablakpárkányon tároltam, és a párától elgörbült szegény.

Vízkereszt után pedig a madaraink örülnek a kertben, mert apróbb darabokban kitesszük a madáretetőbe a magok és a szalonnabőrke mellé.

Tészta a szokásos , itt is lehet játszani a két színnel, vagy akár a tető pirosra festésével, akkor persze nem kell teljesen "hóval" borítani. 

12 megjegyzés:

mariam írta...

Rendkívül ügyes kezed van! :-)

Chef Viki írta...

Ámulattal leborulok!

szepyke írta...

Ááááááá, nálatok már havazik!
:)))))

Én még kártyából sem tudok hármat talpon tartani, nem ilyen házikókat sütni...:)
Csodaszépek!

erika írta...

Mohácska! meddig-meddig tudod még fokozni?? Remekelsz!! Nagy igazság van abban, hogy Kellemes Nálad!

Kata írta...

Már nincs szavam, elfogyott, kész vagyok...megyek hozzád tanfolyamra:)

Moha írta...

Receptgyűjtő, Viki köszönöm!

Szepy ez volt a kívánság, sőt a nagylányom még jégcsapokat is rendelt a tetőkre:)

Erika, Kata köszönöm!

Gasztroboszi írta...

Gyönyörű. Azok a jégcsapok!!!! Ezt nem semmi lehetett megcsinálni!

Moha írta...

Gasztroboszi köszönöm, de pont a jégcsap nem nehéz, azt már csak úgy odabiggyeszti az ember.

trinity írta...

Húúúúú, ez már művészet!! Eszméletlen kezed van! Csodás alkotás, gratulálok!!!!

Moha írta...

Trinity köszönöm!

Unknown írta...

Szia! Szeretném megkérdezni, hogy a jégcsap hogy készül?

Moha írta...

Kedves Berill sűrűbb írókával készül, a vékony szálakat ahogy jön ki a zacskóból, óvatosan illesztem a tető széléhez.

AddThis

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...