Ez nálunk három személyre készül, a másik kettő ugyanis ki nem állhatja. Úgy készítem, ahogy a Nagyikám. Mindig rájövök, hogy ő már évtizedekkel ezelőtt is "reform" módon főzött, a főzelékei nem úsztak rántásban, a zöldségfélék mindig épp csak roppanósra főzve, megőrizték minden ízüket.
A tököt is így készítette, a besózás után nem facsarta ki, saját levét használta a főzelékhez és csak pár percig főzte.
Hozzávalók:
1 kg gyalult tök
1 közepes fej vöröshagyma
1 teáskanál pirospaprika
2-3 evőkanál olaj
1 teáskanál só
1 nagy csokor kapor
1 kis doboz tejföl
1 teáskanál liszt
A tököt besózom, átforgatom és állni hagyom. A hagymát megtisztítom, apró kockákra vágom és az olajon kevergetve megdinsztelem.
Lehúzom a tűzről, megszórom a pirospaprikával, rádobom a tököt levével együtt és a felaprított kapor felét. Pár percig főzöm.
A lisztet csomómentesre keverem kevés hideg vízben, beleteszem a tejfölt is, majd ezt a tökhöz adom. Kevergetve összeforralom és kész is. A kapor másik felét ekkor teszem bele.
Hidegen, melegen egyformán finom.
19 megjegyzés:
Sajnos nem szeretem, de a kép annyira guszta, hogy lehet megenném. Talán változott is az ízlésem, mert 100 éve nem kostóltam.
Bianka lehet, hogy ha így kóstolnád, akkor ízlene! Sajnos sok embert a menzai főzelékek elriasztanak egy életre:( Nekem nagy szerencsém volt,csak egy évig voltam menzás, aztán a Nagyi főztjét ehettem.
Hű de guszta! épp így készítjük mi is és nagyon szeretjük.Kívánom, hogy mindannyian sokáig őrizzük meg Nagyikáink receptjeit!!
Erika köszi! Igen azt hiszem jó ápolni a hagyományokat így is!
Én imádom a tökfőzit, pláne jó kaprosan!!
A képeden pedig nagyon gusztán néz ki.
Bianka , szerintem megéri néha "újrakóstolni" bizonyos nemszeretem ételeket, mert az embernek változik az ízlése. Gyerekkoromban például utáltam a céklát, most meg nagyon szeretem. Vagy például a friss uborkát sem ettem meg, még középsulis koromban sem, aztán egyszer csak az lett a kedvenc zöldségem! :))
nyami nyami nyami :) Kérek szépen :)
Gyakorlatilag ugyanígy főzöm, állíthatom, hogy nagyon finom! És nálad még a főzelék is roppant jól néz ki:)
Szemirámisz köszönöm! Egyetértek az újrakóstolással, mindig erre biztatom a gyerekeimet is, hátha azóta megszerettek valamit,csak nem tudják!
Mandy gyere, ez most gyakran lesz terítéken!
Kata köszönöm a bókot, bár szegény főzelékek nem túl fotogének:)
Moha, állítom, hogy ez kivételesen fotómodell volt:)
Kata:))))
Tökéletes recept, tökéletes kép.
Imádom a tökfőzeléket, de évek óta nem jutok hozzá:-((
Irigy, irigy....:-)
Én imádom, sajna egyedül vagyok vele otthon.
Latsia köszönöm! Akkor tudom már mivel lehet téged meglepni:)
Móni gyere, legközelebb szólok!
Én is az újra kóstolás híve vagyok! Nem szeretem azt mondani hogy nem szeretem. :D
És még valamit. Nagyim 16 gyerekes tanyasi parasztcsaládból származott. Soha, de soha nem főzött úgy főzeléket, hogy az agyon volt sűrítve. Én ki voltam ettől akadva, mert hát a menza ugye!
És figyi, most jöttem rá, hogy neki volt igaza! Náluk nem volt divat agyonrántani és habarni az ételt. A főzelékféle inkább saját levében párolódott, főtt és nagyon vékony rántást tett rá. Én meg mikor főzni kezdtem ifjúi hévvel, próbáltam a menza sűrűségű állagot elérni. Utána meg csodálkoztam, hogy mennyi liszt kell a csiriz állaghoz.
Jehudit ez jóó, csirizfőzelék:)) Mondjuk nekem maradt kettő amit hiába is kóstolnék újra,brrrr: grízes tészta és krumplis tészta.
Jaj de jó, hogy eszembe juttattad, olyan rég ettem. nagyon jól néz ki, ide érzem az illatát...
Zita nálunk ma is fő,a fiam megrendelte:))
Elkészítettem a főzeléket fehér cukkiniból (itt nem lehet kapni főzőtököt) és felraktam a blogomra: http://alexandragasztroblogja.blogspot.com/2010/05/cukkini-fozelek-avagy-tokfozelek.html
Köszi a receptet!
Alexandra nagyon szívesen, örülök,hogy ízlett!
Megjegyzés küldése