Nem jutok szóhoz! Egyébként az esküvőn mindenki el volt bűvölve a szép kis szivecskéktől, nagyon szép díszei voltak az asztalnak, Nagy örömmel vitte mindenki haza!
Igazi művész lélekre vall a motívum használatod, harmónikus, kifinomult, ízléses. Mindig meglepsz valami új szépséggel, és mostanában egyre több újdonság kerül ki a kezed alól. Csak gratulálni tudok. Minap rátaláltam a www.mezeskalacsajandekok.hu oldalra. Zavarba ejtő a hasonlóság az ott látottak és a te mintáid között. Kérlek nyugtass meg, hogy nem a te munkáid a págiumok, mert egyébként nagyon csalódott lennék. Régi csodálód: K. Tamara
Kedves Tamara! Köszönöm a dicséretet! Az én eredeti szakmám díszítővésnök, egy teljes éven keresztül csak a különféle minták rajzolását tanultam, majd a következő évben ezeket véstem fémbe és tanultam még további mintákat hozzá. Én azóta is ezekből a mintákból élek, hiszen ha álmomból felkeltenek, akkor is tudok ilyet rajzolni, bármire, bármivel. Ha megnézed a magyar mézeskalácsosok oldalait, nagyon hasonló mintákat fogsz találni mindenkinél, ezek nagy része persze népművészeti eredetű is. Ezzel együtt, a nagyjából azonos mintakincs ellenére is, minden mézeskalácsos munkája egyedi és rá jellemző. Itt nincs értelme "plágiumról" beszélni, hiszen nagyon más mintákat mézesre nem szoktak írni, esetleg talán modern, absztrakt mintákat, de én ilyeneket nem készítek. Lehetne plágiumnak nevezni a kalocsai mintás mézesemet is,http://mohakonyha.blogspot.com/2011/01/mezeskalacskonyv-szuletesnapra.html, ennek mintája egy kalocsai hímzésminta könyvből van, persze aztán az egyes elemeket szabadon rajzoltam egymás mellé, ahogy én gondoltam. Ezen kívül kaptam egy nagyon kedves olvasómtól rengeteg szlovák mézeskalácsos képet, ott is nagy hagyománya van ennek, onnan is tanultam sok újat. Egyiket sem másoltam le egy az egyben, de ötleteket merítettem onnan, amik aztán "mohásítva" megjelennek a mézeseimen. Ha ezeket a szlovák oldalakat végignéznéd, azt is mondhatnád, hogy nincs új a nap alatt, a magyar mézeskalácsosok mintái köszönnek vissza. Vajon melyik volt előbb? 3 évvel ezelőtt kezdtem a különböző formákból összesütött adventi koszorúkat készíteni, (biztos,hogy ezt sem én találtam fel) azóta, ha körülnézel a neten, rengeteg ilyen koszorú készült el, még olyan is , amelyik a mintámat is ugyanúgy lemásolta, de mégsem lehet összetéveszteni az én munkámat az övével. Mindegyik máshogy szép, még azonos mintával sem egyforma.
Köszönöm a válaszod. Igen lehet, hogy neked van igazad. Azért jó lenne, ha mindenki hobbysták, és főleg a hivatásosak igyekeznének egyediek lenni. Így idő után egyenkalácsokat fogunk látni mindenütt. Bár gondolom ez minden területen így van és így is volt mindig. De az interneten, valahogy jobban szembeszökőek a hasonlóságok. Nekem sajnos sem kézügyességem, sem újító képzelőerőm sincsen... úgyhogy nem igazán kritizálhatok másokat. De mivan akkor, ha esetleg az "eredeti ötletgazdák" nem veszik jónéven, ha a saját mintáikat, motívumukat, egyedi megoldásaikat látják más munkáin?! Azért nem lehet mondani a mai világban, hogy az emberek többségét a jóindulat, segítőkészség és önzetlenség vezérelné, a szakmai féltékenységről nem is beszélve. Nem ma történt, úgyhogy nem emlékszem már a történet részleteire: Az utcánkban lakik egy fazekas házaspár. Valami ilyesmi okból kifolyólag több mint egy évig jártak a bíróságra, mert valaki beperelte őket. Sajnos már arra sem emlékszem mi lett a vége. Azért nem kívánok senkinek ilyen kellemetlenséget. Azért vigyázni kell, az ember óvatlanul is követhet el hibát. Ne haragudj, hogy rád ömlesztettem a gondolataimat, de talán jó forum ez itt nálad, hogy az emberek halljanak róla, hogy ilyen is van. Nem tudom Te hogy vagy vele, de ha én kitalálnék valamit, amit más még nem csinált, azért bosszantana, hogy sok év gyakorlás, tanulás kutatómunka után, valaki csak úgy hipp-hopp "kölcsönveszi" és learatja vele a babérokat. Persze lehet, Te hogy inkább büszke vagy, ha mások merítenek az ötleteidből, talán neked van igazad! De legalább lenne ott a hivatkozás Rád, hiszen ez így lenne tisztességes.
További sok eredeti szép ötletet, és mégtöbb szép népművészeti feldolgozást kívánok neked!
Tamara ez biztos nem így lesz, nem lesznek "egyen" mézeskalácsok sosem. Még ugyanazt a mintát sem tudja valaki más ugyanúgy írni, mint a másik ember! "Eredeti ötletgazda" szerintem nem kideríthető a legtöbb esetben! Ma az internet világában gyorsabban terjednek az ötletek-minták, de visszafejteni, hogy ki készített ilyet először, lehetetlen küldetés. Még ételreceptek kapcsán sem nagyon lehet, hiszen azonos ételrecept eszébe juthat egy háziasszonynak az ország két végében, aztán vajon ki volt előbb?
Kerámiában talán ez másként van, ott létezhet olyan speciális forma, vagy technika, amit valaki kitalált és hosszú évek munkájával kifejlesztett. De azt hiszem erre jelent megoldást a zsűriztetés, levédetés, szabadalmi oltalom, és így egyértelmű a dolog, hisz az adott tárgy kap egy zsűriszámot, papírt, amin dátummal bizonyítható a keletkezés, a védettség. Illetve nyilván fotókkal dokumentálják, tehát a kitalálója bizonyítani tudja elsőségét. Én ennek nem látom értelmét egy mézeskalács adventi koszorú esetében, amin ráadásul én is folyton variálok, szerintem még két egyformát nem készítettem soha, legalább az írókázás különbözött néhány részén biztosan. Örülök, ha sok követőm van, lehet vinni az ötletet, szabad a pálya, tessék utánam csinálni! Hidd el nem olyan könnyű:)) Én kb. 15 éve sütök mézeseket, blogom akkor még a holdon sem volt, ebben sok év gyakorlata benne van.
Hivatkozást sem lehet számon kérni mindenkitől, hiszen az első még hivatkozik, hogy nálam látta, a második meg már őrá, mert ott látta, aztán terjed tovább, és elég nehéz lenne kinyomozni, honnan indult?
Úristen de szépek! El vagyok ájulva... ezek a színek...
VálaszTörlésMoha! Ezt már nem lehet fokozni!!!
VálaszTörlésMármint a dícséretet,már nem tudok milyen dícsérő szavakat kitalálni. Csodálatosak!!!!
Félelmetes vagy, gyönyörű munkák
VálaszTörlésKész mandalák!!
VálaszTörlésEzek ismét gyönyörűek! Ez a bordó-fehér színösszeállítás nekem nagyon tetszik! :)
VálaszTörlésCsodaszépek! Gratulálok!
VálaszTörlésNem jutok szóhoz!
VálaszTörlésEgyébként az esküvőn mindenki el volt bűvölve a szép kis szivecskéktől, nagyon szép díszei voltak az asztalnak, Nagy örömmel vitte mindenki haza!
Pixie köszönöm, én is nagyon szeretem ezt a színt, ez a karácsony piros a Wiltontól, gyönyörű árnyalat.
VálaszTörlésBarbette köszönöm szépen!
Bianka köszönöm!
Anazar köszi, azért annak még nem merném őket nevezni:)
Szemi köszi, nekem is a kedvencem!
Vea köszönöm!
Éva köszönöm szépen, és örülök, hogy sikere volt a szíveknek!
Kedves Moha!
VálaszTörlésIgazán Ügyes vagy, egyre ügyesebb.
Igazi művész lélekre vall a motívum használatod, harmónikus, kifinomult, ízléses. Mindig meglepsz valami új szépséggel, és mostanában egyre több újdonság kerül ki a kezed alól. Csak gratulálni tudok.
Minap rátaláltam a www.mezeskalacsajandekok.hu oldalra.
Zavarba ejtő a hasonlóság az ott látottak és a te mintáid között.
Kérlek nyugtass meg, hogy nem a te munkáid a págiumok, mert egyébként nagyon csalódott lennék.
Régi csodálód: K. Tamara
Kedves Tamara! Köszönöm a dicséretet!
VálaszTörlésAz én eredeti szakmám díszítővésnök, egy teljes éven keresztül csak a különféle minták rajzolását tanultam, majd a következő évben ezeket véstem fémbe és tanultam még további mintákat hozzá.
Én azóta is ezekből a mintákból élek, hiszen ha álmomból felkeltenek, akkor is tudok ilyet rajzolni, bármire, bármivel.
Ha megnézed a magyar mézeskalácsosok oldalait, nagyon hasonló mintákat fogsz találni mindenkinél, ezek nagy része persze népművészeti eredetű is. Ezzel együtt, a nagyjából azonos mintakincs ellenére is, minden mézeskalácsos munkája egyedi és rá jellemző.
Itt nincs értelme "plágiumról" beszélni, hiszen nagyon más mintákat mézesre nem szoktak írni, esetleg talán modern, absztrakt mintákat, de én ilyeneket nem készítek.
Lehetne plágiumnak nevezni a kalocsai mintás mézesemet is,http://mohakonyha.blogspot.com/2011/01/mezeskalacskonyv-szuletesnapra.html, ennek mintája egy kalocsai hímzésminta könyvből van, persze aztán az egyes elemeket szabadon rajzoltam egymás mellé, ahogy én gondoltam.
Ezen kívül kaptam egy nagyon kedves olvasómtól rengeteg szlovák mézeskalácsos képet, ott is nagy hagyománya van ennek, onnan is tanultam sok újat. Egyiket sem másoltam le egy az egyben, de ötleteket merítettem onnan, amik aztán "mohásítva" megjelennek a mézeseimen. Ha ezeket a szlovák oldalakat végignéznéd, azt is mondhatnád, hogy nincs új a nap alatt, a magyar mézeskalácsosok mintái köszönnek vissza. Vajon melyik volt előbb?
3 évvel ezelőtt kezdtem a különböző formákból összesütött adventi koszorúkat készíteni, (biztos,hogy ezt sem én találtam fel) azóta, ha körülnézel a neten, rengeteg ilyen koszorú készült el, még olyan is , amelyik a mintámat is ugyanúgy lemásolta, de mégsem lehet összetéveszteni az én munkámat az övével. Mindegyik máshogy szép, még azonos mintával sem egyforma.
Kedves Moha!
VálaszTörlésKöszönöm a válaszod.
Igen lehet, hogy neked van igazad. Azért jó lenne, ha mindenki hobbysták, és főleg a hivatásosak igyekeznének egyediek lenni. Így idő után egyenkalácsokat fogunk látni mindenütt. Bár gondolom ez minden területen így van és így is volt mindig. De az interneten, valahogy jobban szembeszökőek a hasonlóságok. Nekem sajnos sem kézügyességem, sem újító képzelőerőm sincsen... úgyhogy nem igazán kritizálhatok másokat.
De mivan akkor, ha esetleg az "eredeti ötletgazdák" nem veszik jónéven, ha a saját mintáikat, motívumukat, egyedi megoldásaikat látják más munkáin?! Azért nem lehet mondani a mai világban, hogy az emberek többségét a jóindulat, segítőkészség és önzetlenség vezérelné, a szakmai féltékenységről nem is beszélve. Nem ma történt, úgyhogy nem emlékszem már a történet részleteire: Az utcánkban lakik egy fazekas házaspár. Valami ilyesmi okból kifolyólag több mint egy évig jártak a bíróságra, mert valaki beperelte őket. Sajnos már arra sem emlékszem mi lett a vége.
Azért nem kívánok senkinek ilyen kellemetlenséget. Azért vigyázni kell, az ember óvatlanul is követhet el hibát.
Ne haragudj, hogy rád ömlesztettem a gondolataimat, de talán jó forum ez itt nálad, hogy az emberek halljanak róla, hogy ilyen is van.
Nem tudom Te hogy vagy vele, de ha én kitalálnék valamit, amit más még nem csinált, azért bosszantana, hogy sok év gyakorlás, tanulás kutatómunka után, valaki csak úgy hipp-hopp "kölcsönveszi" és learatja vele a babérokat. Persze lehet, Te hogy inkább büszke vagy, ha mások merítenek az ötleteidből, talán neked van igazad! De legalább lenne ott a hivatkozás Rád, hiszen ez így lenne tisztességes.
További sok eredeti szép ötletet, és mégtöbb szép népművészeti feldolgozást kívánok neked!
K.Tamara
Tamara ez biztos nem így lesz, nem lesznek "egyen" mézeskalácsok sosem. Még ugyanazt a mintát sem tudja valaki más ugyanúgy írni, mint a másik ember!
VálaszTörlés"Eredeti ötletgazda" szerintem nem kideríthető a legtöbb esetben! Ma az internet világában gyorsabban terjednek az ötletek-minták, de visszafejteni, hogy ki készített ilyet először, lehetetlen küldetés.
Még ételreceptek kapcsán sem nagyon lehet, hiszen azonos ételrecept eszébe juthat egy háziasszonynak az ország két végében, aztán vajon ki volt előbb?
Kerámiában talán ez másként van, ott létezhet olyan speciális forma, vagy technika, amit valaki kitalált és hosszú évek munkájával kifejlesztett. De azt hiszem erre jelent megoldást a zsűriztetés, levédetés, szabadalmi oltalom, és így egyértelmű a dolog, hisz az adott tárgy kap egy zsűriszámot, papírt, amin dátummal bizonyítható a keletkezés, a védettség. Illetve nyilván fotókkal dokumentálják, tehát a kitalálója bizonyítani tudja elsőségét.
Én ennek nem látom értelmét egy mézeskalács adventi koszorú esetében, amin ráadásul én is folyton variálok, szerintem még két egyformát nem készítettem soha, legalább az írókázás különbözött néhány részén biztosan.
Örülök, ha sok követőm van, lehet vinni az ötletet, szabad a pálya, tessék utánam csinálni! Hidd el nem olyan könnyű:)) Én kb. 15 éve sütök mézeseket, blogom akkor még a holdon sem volt, ebben sok év gyakorlata benne van.
Hivatkozást sem lehet számon kérni mindenkitől, hiszen az első még hivatkozik, hogy nálam látta, a második meg már őrá, mert ott látta, aztán terjed tovább, és elég nehéz lenne kinyomozni, honnan indult?