Qpatorta a 40. Vadnyugati Schönherz Qpára

A Schönherz Qpa a Műegyetem Villamosmérnöki és Informatikai Karának rendezvénye. Bővebb információk itt találhatók róla, és látható a kupa fotója is.

Az idei jubileumi qpát a LopóSCHokk csapata rendezi, ennek tagja a fiam is. Az iskolatorta nyomán kitalálta, hogy a megnyitóra készítsük el a kupát tortából. Miután a rendezvény elég népes, legyen jó nagy és persze finom.

Bevallom, nekem ez utóbbi volt a legfontosabb szempont, ha már a sok ember az én sütimet eszi, ne szidjanak, hogy nem jó. Így a csokoládés-meggyes kocka lapja lett az alap, és ebbe került az olasz habcsók vajkrém csokoládés verziója, plusz Máté ötlete nyomán cseresznyebefőtt.
A lapokat jóval kevesebb kávéval sütöttem, hogy ne legyen annyira puha, de azért még szaftos maradjon. A gyakorlott formatortázók most forduljanak el, mert ez a felület biztosan nem üti meg a mércét simaságban.
Bevonata Szamos marcipán lett, amelyet kérésünkre megszíneztek barnára és szürkére.

A fiúk elkészítették nekem a torta "szabásmintáját" papírból, így kiderült, hogy 1 méter 20 centiméter lesz a mérete. Mire eszembe jutott lefotózni, már szétvagdostuk a különböző darabok készítéséhez, és össze is kentük a kakaós lapokkal.

Péntek este és éjjel készítettük Mátéval a tortát. A krémet már a nap folyamán előbb összeállítottam ipari mennyiségben, így volt ideje a hűtőben lehűlni.
Máté a szabásminta és a hűtőpolcok mérete alapján kiszámolta, hogyan készüljenek a darabok. Egy egység került egy sütőpapírral bélelt polcra, és azután persze a hűtőbe.
Én sütöttem a lapokat egymás után, ahogy kihűltek, Máté töltötte a krémmel-cseresznyével, és formára faragta, kialakította a bordákat, domborulatokat. A torta három lapból és két krémrétegből állt.
Közben kikevertem nagyjából két kiló vajat habosra, nagyon kevés porcukorral, mert nem akartam túl édes bevonatot a marcipán alá. Az elkészülő részeket lekentem a vajkrémmel vékonyan, és ahol kellett Máté még igazított rajta. Ha vastagabban kenem a vajat, akkor nyilván lehetett volna tükörsima  felület a borítás alá, de úgy voltam vele, hogy ez nem cukrászverseny, ne legyen annyira vajas a torta, legfeljebb hepehupás lesz itt-ott.
Hajnali 3-ra végeztünk, ekkor került be az utolsó rész is a hűtőbe. Másnap reggel Máté méretre vágta a fa alaplapot, bevonta celofánnal, és rápakolta a darabokat.

Ezután lecsúsztattuk a polcokról, körben levágtuk a felesleges sütőpapírt és összeillesztettük a részeket. Az illesztéseknél még lekentem vajjal, elsimogattam a felületét,majd ezután jöttek a csapatból a lányok, Alexa és Eszter segéderőnek.

Máté még a talapzat bevonásánál jelen volt, aztán elment egyéb szervezési teendőit ellátni.
Mi a lányokkal lentről haladtunk felfelé a bevonással, így részenként nem volt annyira nehéz.

Késő délutánra készült el a nagy mű, ekkor még Eszter meg a nagylányom közös munkával létrehozták a szobrot egy kis talapzattal a tetejére a szürke marcipánból. Fekete mézesírókával ráírtam a feliratot is.

Alexa és Eszter mosolyogva a kész tortával:

Itt meg egy kis ízelítő, maradt ugyanis két lap meg kevés krém, ezeket összetöltve a hűtőbe tettem még előző éjjel. Így a lányok meg is kóstolhatták, milyen lesz  a torta.

A visszajelzések alapján jól sikerült, azt mondták finom volt, remélem nem csak udvariasak akartak lenni:)