A Schönherz Qpa a Műegyetem Villamosmérnöki és Informatikai Karának rendezvénye. Bővebb információk itt találhatók róla, és látható a kupa fotója is.
Az idei jubileumi qpát a LopóSCHokk csapata rendezi, ennek tagja a fiam is. Az iskolatorta nyomán kitalálta, hogy a megnyitóra készítsük el a kupát tortából. Miután a rendezvény elég népes, legyen jó nagy és persze finom.
Bevallom, nekem ez utóbbi volt a legfontosabb szempont, ha már a sok ember az én sütimet eszi, ne szidjanak, hogy nem jó. Így a csokoládés-meggyes kocka lapja lett az alap, és ebbe került az olasz habcsók vajkrém csokoládés verziója, plusz Máté ötlete nyomán cseresznyebefőtt.
A lapokat jóval kevesebb kávéval sütöttem, hogy ne legyen annyira puha, de azért még szaftos maradjon. A gyakorlott formatortázók most forduljanak el, mert ez a felület biztosan nem üti meg a mércét simaságban.
Bevonata Szamos marcipán lett, amelyet kérésünkre megszíneztek barnára és szürkére.
A fiúk elkészítették nekem a torta "szabásmintáját" papírból, így kiderült, hogy 1 méter 20 centiméter lesz a mérete. Mire eszembe jutott lefotózni, már szétvagdostuk a különböző darabok készítéséhez, és össze is kentük a kakaós lapokkal.
Péntek este és éjjel készítettük Mátéval a tortát. A krémet már a nap folyamán előbb összeállítottam ipari mennyiségben, így volt ideje a hűtőben lehűlni.
Máté a szabásminta és a hűtőpolcok mérete alapján kiszámolta, hogyan készüljenek a darabok. Egy egység került egy sütőpapírral bélelt polcra, és azután persze a hűtőbe.
Én sütöttem a lapokat egymás után, ahogy kihűltek, Máté töltötte a krémmel-cseresznyével, és formára faragta, kialakította a bordákat, domborulatokat. A torta három lapból és két krémrétegből állt.
Közben kikevertem nagyjából két kiló vajat habosra, nagyon kevés porcukorral, mert nem akartam túl édes bevonatot a marcipán alá. Az elkészülő részeket lekentem a vajkrémmel vékonyan, és ahol kellett Máté még igazított rajta. Ha vastagabban kenem a vajat, akkor nyilván lehetett volna tükörsima felület a borítás alá, de úgy voltam vele, hogy ez nem cukrászverseny, ne legyen annyira vajas a torta, legfeljebb hepehupás lesz itt-ott.
Hajnali 3-ra végeztünk, ekkor került be az utolsó rész is a hűtőbe. Másnap reggel Máté méretre vágta a fa alaplapot, bevonta celofánnal, és rápakolta a darabokat.
Ezután lecsúsztattuk a polcokról, körben levágtuk a felesleges sütőpapírt és összeillesztettük a részeket. Az illesztéseknél még lekentem vajjal, elsimogattam a felületét,majd ezután jöttek a csapatból a lányok, Alexa és Eszter segéderőnek.
Mi a lányokkal lentről haladtunk felfelé a bevonással, így részenként nem volt annyira nehéz.
Késő délutánra készült el a nagy mű, ekkor még Eszter meg a nagylányom közös munkával létrehozták a szobrot egy kis talapzattal a tetejére a szürke marcipánból. Fekete mézesírókával ráírtam a feliratot is.
Alexa és Eszter mosolyogva a kész tortával:
Itt meg egy kis ízelítő, maradt ugyanis két lap meg kevés krém, ezeket összetöltve a hűtőbe tettem még előző éjjel. Így a lányok meg is kóstolhatták, milyen lesz a torta.
A visszajelzések alapján jól sikerült, azt mondták finom volt, remélem nem csak udvariasak akartak lenni:)
15 megjegyzés:
Azta,hát nem jutok szóhoz, meg is küldöm a lányomnak a címet, képet. Gratulálok, hogy Te micsoda hatalmas feladatokra vagy képes! Biztos nagyon finom lehetett, a síma piskóta már nálunk is kimegy a divatból, ilyen tészta receptek kellenek!
Gabi köszönöm, egyedül azért nem vágtam volna bele! Máté nagyon ügyes kezű, tökéletesen mindegy neki, hogy fát, tortát, agyagot kap a kezébe, megformázza mindegyiket:))
A tészta pedig kiütéssel győzött nálunk. Nagyon finom.
Gyönyörű! Hatalmas lett! Le a kalappal. :)))
Azt mindenit, nagyon ügyesek vagytok! :)
Csodás lett a torta!
Azt a mindenit!Még ekkora tortát nem láttam.Gratulálok a kis csapatnak, nagyon szép tortát készitettetek! Biztos jó pár 10 kilo volt a torta!:)
Gratulálok! Remekül sikerült.
Biztos nagyon örülnek a nyertesek, jó ötlet volt! Nagyon ügyes vagy! Csodállak!
Nagyon jól sikerült, teljesen élethű lett! Ügyesek vagytok!!
Nagyon szép mű
Csudaszép, csuda ügyes! Sajnálhatja a fiam, hogy már egy-két éve kinőtt a Schönherz Qpából...
hát elképzelni is nehéz volt a torta méretét, de a lányok közti fotó alapján is alig hiszek a szemeimnek.
Petra, Okki, köszönöm szépen!
Iza, köszönöm a csapat nevében, egy gyors fejszámolás után azt mondhatom, hogy marcipánnal, bevonó vajjal együtt nagyjából 15 kg lehetett a súlya.
Terike köszönöm szépen! Ezt nem a nyertesek kapták, a megnyitón elfogyott, aki közel állt, az kapott:))
Kriszti köszönöm, igyekeztünk nagyon!
Bianka köszi!
BeckZsu köszi, szerintem nem nőtt ki! Mátéék csapatában is van meglett férfikorú tag, aki visszajött és velük kupázik tavaly óta! Ott van minden megmozduláson, túrán, eseményen...
4Gyerek amikor kitekertem a papírt a képpel, először én is nehezen képzeltem el tortaként. De gondoltam, innen szép nyerni, ha elvállaltuk, megsütjük:))
Az az igazság, hogy a fiam nagyon kreatív és ügyes, ő visz előre a lendületével meg a lelkesedésével.
Ez fantasztikus!
Kár, hogy nem volt ilyen torta, amikor mi nyertük a Schönherz Qpát.
Garffyka köszönöm, szerintem elég kevés évben lehetett ilyen:))
Ez FANTASZTIKUS!! Gratulálok. Nagyon szeretem a blogodat és sok jó ötletet kaptám már tőled.
Kedves Melinda, nagyon köszönöm, örülök, hogy az olvasóm vagy és hasznosnak találod a blogot!
Megjegyzés küldése